Pócsmegyeren valaki valamikor ásatott egy tavat. Étterem, strand, horgászat, jó ötlet. Aztán egyszer ebbe a tóba valaki valamikor betelepítette a törpeharcsát.
Azóta kéztörlőnyi fekete fellegek úsznak a part mentén, a fenekező szerelék le sem ér a meder mélyére, már le is tüdőzte az 1-es horgot valamelyik fejgyomrú. Bolond az a horgász, aki itt pontyra várva dekkol, ide törpézni kell jönni. A törpe korán reggel még nem zabál intenzíven. Nem tudom mi egyebet csinálhat. Dél magasságában gyakran akad, kora este már elképesztő módon járja a horgot, éjjel meg nem lehet horgászni a tavon.
Egyébként pontyot is lehet fogni, eddig két alkalommal sikerült elkerülni a miniharcsákat a Haldorádó Tenger gyümölcsei fantázianevű hibrid pelletével. Ennek erőteljes, fokhagymás szaga van. Ugyanígy nem falták a házi készítésű fokhagymás-piros kukoricámat - de azt a pontyok sem.
Visszatérve az eredményes törpézéshez: Nem érdemes csontkukaccal vagy gilisztával próbálkozni, mert azt az 5 centiméteresek is símán benyelik. Halszelettel viszont ki lehet válogatni a nagyját. Mielőtt bárki elindulna Pócsmegyerre, a nagyja sem cipő nagyságú, most 15, maximum 20 centiméter körüli lehet az első évjárat. Haldarabból 2x2 centisnél nagyobb tehát nem kell. Érdemes szálkás, keményebb részen akasztani a horgot, úgy jobban tart. A törpét ugyanis nem ilyeszti el az ellenerő, nem áll odébb csapdát sejtve, inkább lecibálja a kampóról a haldarabot.
A meglepetés
Mindkét csali fogósnak bizonyult. A pelletre jöttek a pontyok, sajnos nem mindegyiket sikerült rávenni a fotózásra, megtéptek és leakadtak páran. A halszeletet meg a törpék szerették nagyon. Az egyik törpés kapás után valami nagyobbat éreztem a horgon, ami furcsán áll ellen az akaratomnak. Lassan lehetett kifelé húzni, és egyáltalán nem jött fel, hogy láthassam. Nem volt rajtam szemüveg, először valami edényformának láttam, csak a a part előtt vettem észre, hogy egy kb 25 centiméter átmérőjű teknőssel van dolgom. Egy óra múlva halszeletre jött a cimborája. Szerencsére komoly sérülés nélkül megúszták. Az egyik nem először lehetett horgon, mert hagyta, hogy kiszedjem belőle, a másik viszont úgy viselkedett, mint Dávid Ibolya.
A teríték a nap végén így nézett volna ki: 38 törpe, 3 ponty (2,1,1 kg), 2 teknős.
A THSE receptkönyvéből:
Turtle törpe
(azaz törpeharcsa póréhagymás-gyömbéres-gombás-fehérboros mártásban)
Bár a telefonon főtt halászlé a leggyakrabban asztalunkra kerülő halétel, olykor törpéből is jut a konyhára. Új recept, többes szám első személyben. Fullos.
Mint minden törpeharcsából készült ételnek, ennek is csak egy esetben van értelme nekiállni: ha valaki elvállalja a törpék tisztítását.
Tisztítás
A 38 darab megölt(!) törpe a vödörben sóval alaposan hintve, fedő, összerázás. Így szakítunk azzal a kényelmes törpés hagyományal, miszerint a sóval bőven meghintett törpék kínjukban vergődve egymást dörzsölik nyálkátlanra, viszont kicsit könnyebb lesz számot adnunk magunkról a mennyek kapujában. Ezután rövid forrázás - szintén lelkiismereti terhektől mentesen.
A törpét pucolni az ún. konyhai ollóval érdemes. Annyira rohadt meló, hogy inkább pucolja az ember nagyobb húsveszteséggel, mint órákig. Tehát a fejet az oldalsó két úszótüske mögött kell levágni. Ezután felvágni a pocakot, kiontani a belét, majd levágni az úszókat, folyó vízben kívül-belül szépen lemosni. A forrázástól mosás közben lejön a bőre is. Egy törpe egy falat. Ezzel a munka javán túl vagyunk, jöhet a lényeg.
További hozzávalók
A póréhagymát (1 db közepes méretű) 2-3 milliméteres karikákra vágjuk. A vöröshagymát (1 nagy fej), a fokhagymát (10 törpénként egy nagyobb gerezdet), és a meghámozott, hüvelykujjnyi gyömbért együtt ledaráljuk, vagy késsel nagyon apróra vágjuk, ha van még lelkesedésünk a törpék után... Egy doboz gombát megtisztítunk és kb félcentis szeletekre vágunk. Egy csokor petrezselymet felaprítunk, a fehérborból eközben annyit iszunk, hogy egy-két deci maradjon a törpére. Előkészítünk egy-másfél deciliter főzőtejszínt, egy kávéskanál lisztet és kelleni fog egy darabka citromhéj is.
Így főzzük
Olívaolajat vagy vajat teszünk egy nagyobb serpenyőbe, alágyújtunk és miután elolvadt, a törpe és a gomba kivételével mindent beleteszünk egyszerre és meg is sózzuk, de csak érzéssel. Amint elkezd összeesni, mehet rá egy kis bor és bors is. Nem kell sokáig rotyogtatni a fedő alatt, talán csak két-három percig közepes lángon vagy fokozaton. Mielőtt a törpéket gondosan fektetve elrendezzük a párolmányon meg lehet kóstolni a mártást, hogy elég sós-e. Ha kell még bele, a törpékre szórt gombára szórjunk egy keveset. Szépen levet enged a gomba, lassú tűzön rotyogtassuk, ne keverjük, hanem inkább a serpenyővel rázzuk. Amikor a törpe már majdnem omlós, akkor a liszt és tejszín símára keveréséből készült habarást (hígnak kell lennie!) szépen rálocsoljuk, hogy mindenhová jusson, majd a már begyakorolt módszerrel összerázzuk. Miután felforrt, rászórjuk az aprított petrezselymet és megint rázzuk. Egyet rottyan (fél perc se!) és akkor készen is vagyunk.
Fokhagymás pirítóssal tömjük két pofára, száraz fehérborral fojtjuk le.
Kézmosót (mélyebb tálkában citromos víz) és szalvéta helyett strapabíró konyharuhát készítsünk az asztalhoz, ugyanis előbb-utóbb kézzel fogjuk enni a törpét. A falat fej felőli végén kiáll egy kis gerinc-darab. Ennél fogva szinte egyben le tudjuk cupákolni a húsát, a gerinc- és szálkaszerkezet egyben marad (ha nem főztük szét).
