Komoly horgász nem lehet állami jegy nélkül, e dokumentum különbözteti meg a tórabló rapsicoktól. E dokumentum kiadásának feltétele, hogy a leendő horgász sikeres vizsgát tegyen.

- Ilyenkor akar állami jegyet?- kérdezte a középkorú nő a B horgászegylet ügyfélszolgálati irodájában. Bólogattam, hogy igen, meg hogy a srác már régen vizsgázott, de nem találja a papírokat, azaz gőze nincs az egészről, de kell az a jegy, de komolyan és amúgy is gyakorlat teszi a mestert.A saját képesítésemet már korábban megszereztem, Kárász Zéró átigazolása és érvényesítése már megtörtént, Harcsa Veronka volt még törvényen kívüli.

- Majd segítünk neki - mondta, és goromba vonásai ellenére egyre szimpatikusabbnak éreztem - jöjjenek be valamikor. Tehát a távolsági ügyintézés nem működik, de síma ügynek néz ki.

Eljött a vizsga ideje. Harcsa Veronka kézhez vette a vizsgalapot, majd az ablaknál lévő asztalnál foglaltunk helyet. A személyes adatok kitöltése igazán jól ment, azonban az első kérdésnél elkerekedett a szemünk. A rák testhosszának megállapításával kapcsolatos kérdés bizonyossá tette, hogy az én felületes ismereteim nem lesznek elégségesek a sikeres vizsgához, bár eddig ennek ellenkezőjéről voltam meggyőződve.

- Persze, hogy nem tudják, mert semelyik könyvben nincs messze - állította helyre a megcsorbult horgászegómat a hölgy - jöjjön közelebb!

A-nak több se kellett, otthagyott a fenébe és álságos mosollyal telepedett le a középkorú nő asztalával szemben álló székre. Egy darabig megnyugvással hallgattam őket.

- Ez az "A" lesz - mondta lelkesen Harcsa Veronka.

- Nem, az a "C"- javította ki a nő.

- Ja, persze, "C"! - tette a szépet Harcsa Veronka.

- A méreten alulit? Visszadobjuk! - lelkendezett.

- A halat nem visszadobjuk, hanem visszaengedjük- jött az alapfokú regula az asztal túloldaláról. A. kapott egy kis ízelítőt a helyes hozzáállásról, mindketten tudtuk, hogy a rendes horgászok körében olyan emberekkel lesz dolgunk, akik számára a tevékenység többet jelent a hal kifogásánál és a megevésénél. A középkorú nő csupán megerősített minket a vélhetően közös meggyőződésben.

- Mi alapján különböztetjük meg a kősüllőt a fogassüllőtől?- olvasta fel valamelyik a kérdést.

- Kutyafoga van a fogasnak! - vágtam rá nagyképűen az ablak mellől. A nő persze rögtön kijavított, hogy az "ebfog" és volt még valami azzal kapcsolatban, hogy valamelyiknek a szája a szem vonaláig ér, vagy mittudomén. (Amúgy csak rá kell nézni a halra: 30 centi alatt kősüllő, felette fogas, oszt jónapot, persze ezt nem így csináljuk, mert mi jó horgászok vagyunk és az állatokat sem kínozzuk.)

Pár perc múlva Harcsa Veronka egy kék könyvecskével volt gazdagagabb és hétezerötszázzal szegényebb.

Vizsga kipipálva, hosszúhétvégét csináltunk munkaügyileg és irány a Tó-Fisch horgásztó, tele reményekkel.