A Támadó Hattyú Sporthorgász Egylet kalandjai

Ha túl közel jön a hattyú, nem hátrálhatsz. Ne is támadj, ő úgyis fog. Nincs kiút. Inkább légy előzékeny: kerüld a hattyút. Mi nem tettük. Amatőrök vagyunk. Nagyon.

THSE élmények

Az atomerőmű árnyékában

2010.11.08. 17:07 Horgos Eszter

Kárász Zéró apjával már régóta horgászunk együtt telefonon, horgász-szakmai épülésünk nélküle eddig sem lehetett volna olyan, amilyen volt. Most végre személyesen is találkozhattunk egy tökéletes hétvége alkalmával. Paksi kalandunkat K. kisasszonynak ajánlva közlöm.

Mindig féltem Pakstól az atomerőmű miatt, azt gondoltam, hogy titokban, alattomosan sugároz, és jaj annak, aki ott él és mozog, mert az atom, ugye. Titokzatos helynek képzeltem, ahol az emberek halálfélelemben élnek és mindenkin látható elváltozásokat okoz a láthatatlan sugárzás.
Legyünk egészen nyugodtak, amíg keveset tudunk a nulkeáris energiatermelés dolgáról. Nagy kő esett le a szívemről, amikor Kárász Zéróról megtudtam, hogy nem ufó, csak paksi. Jellegzetes külső és belső adottságait azóta nem a világegyetem sokszínűségéből, hanem a radioaktivitás emberre gyakorolt hatásaiból eredeztetem.
Persze tudjuk, hogy Csernobil környékén sem pusztult el minden végérvényesen, íme:
 

 

Pakson az emberek nem rettegnek, csupán a szirénatesztek, riadógyakorlatok juttatják az eszébe a közelben duruzsoló veszedelmet azoknak a polgároknak, akik esetleg nem az atomerőműben dolgoznak. A lakosság jó része ugyanis közvetlenül vagy közvetve az PART-nak dolgozik.
 
Bemutatkozunk
 
Megérkeztünk, Kárász Zéró szülei pedig elmentek a"cég" bulijára. Félig kizabáltuk a hűtőt, elintéztünk egy csomó sört és majd egy egész üveg Jägermeistert, majd eképp felpörgetve belevetettük magunkat a paksi északába. Az éjjeli égbolt nem világított neonzölden, így bátran lépdeltünk a diszkó felé, ahova határeset-részegen, de folytatást remélve érkeztünk. A már-már kiprovokált pofozkodás elől Zéró rángatott haza minket. Ezt utóbb talán kicsit megbánta, mert alantas állapotunkban máshogy festettünk, mint akiket az ember szívesen visz a szülei közelébe. Harcsa Veronka állítólag megszabadult némi alkoholos gyomortartalomtól az emeleti előtérben, de hamar szőnyeg alá seperte a problémát, így Zéró mamája csak később kaphatott rólunk teljes képet. Állítólag én pedig németül adtam Zéró édesapja tudtára, hogy muszáj néhány órát aludnom, mielőtt horgászni indulnánk.
 
Jövőnk a biztonságos üzemeltetésen múlik
 
Az erőműviek szabálytisztelő emberek. A biztonságot adó szabályok a háztartásokban és a tóparton is honosak, de nem tolakodó módon. Kárász Zéróéknál  például a késeket is úgy használják, ahogy kell. Senkinek nem jutna eszébe forró vízzel mosogatni a borotvaéles eszközöket, vagy tányéron vágni velük. Harcsa Veronika természetesen beleszaladt egy tányéronvágásba. Zéró papája nem enged a destruktív elhajlásnak, életlen kés nincs, amit Veronika lezúzott, rögtön kifente anélkül, hogy a harag jelét mutatta volna. Zéró apja ugyanis tud konyhai fenővel élezni. A következő percben sorban álltunk nála a bicskáinkkal. A botrányos hazaérést és rövid alvást követő finom reggeli után végre elindultunk a Horgásztanyára.
 
Állj meg és gondolkozz!
 
Pompás horgász-életteret hoztak össze maguknak az erőműviek. Horgászbolt, épített környezet, gondozott tópart, fedett halpucoló konyha. Tudnak élni, na. Olyan helyet választottunk, ahol mind egymás mellett lehetünk, így Kárász Zéró és Harcsa Veronka elől minden akadály elgördült, könnyedén dobálhattak egymásnak keresztbe.
Csak nem akartak jönni a halak. Dobáltam ide-oda, kerestem őket, de semmi. Ekkor kénytelen voltam átgondolni az egészet. Új adagot gyúrtam, sok élő anyaggal és pellettel, majd törölközővel tömörített gombócokat lőttem (próbáltam lőni) a bokor elé. Talán a felét sikerült oda röpíteni, de volt néhány, ami egészen máshol csobbant, sőt, olyan is amivel oldalba lőttem saját magamat.
Talán nyolcvan méterre lehetett az a kiterjedt akadó, ami a parttal párhamosan nyúlt el a tó közepén. Oda sejtettem a pontyokat, meg általában a halat, ezért megpróbáltam pont egy méterrel elé dobni. Egyszer szélcsendben telibe találtam az akadót, de a gondviselés ezúttal nem volt rest. Hamarosan szákoltuk az első pontyot, ami azért is volt különösen nagy élmény, mert a többiek mind reménytelenül várakoztak a kapásra körülbelül 40 méterre a parttól - addig tudták röppenteni a szerelékeket. Később jött még egy ponty, szintén másfél-két kiló közötti.
Többiek is örültek, de mind jól tudjuk: jobban örültek volna a magukénak.
Csukázs István pedig időközben rászolgált a nevére. Úszós szerelékével szép  csukát akasztott a partközeli bokornál. Csaliként saját fogású snecit használt. A komisz jószág megharapta Kárász Zéró papáját, amikor éppen a bilincset tuszkolták a szájába. Ha Zéró nem minősítette volna a csukszit a két pontyom fölé, és Csukázs István hajlandó lett volna megfogadni vendéglátónk bölcs tanácsát (hogy másodjára dobjon inkább  a bal oldali bokorhoz) , akkor biztosan nem szereltem volna fel egy botot csukára és nem is dobom be tőlem balra a javasolt helyre az akadóhoz, hogy egy perc múlva én is szákoljak egyet. Később Csukázs István csukázó szerelékét begyomrozta egy 25 centis fogas, ami sajnos a figyelmes, gyors, pánikhangulatú operáció ellenére kimúlt. A szabály az szabály, a halat Zéró papájának határozott kérése szerint visszahelyeztük a tóba.
 
Vaddisznó-oldalas
 
A fogott halakat beírtuk a portán kapott fogási könyvbe, majd a kijáratnál a naplóba is.  Ezután a jól felszerelt haltisztító konyhán megpucoltuk mindet, mielőtt hazaindultunk.
Zéró mamája nem gondolta rólunk, hogy fogunk vacsorára halat, ezért isteni sült vaddisznó-oldalassal várt minket, amit rendesen befaltunk, pedig nem is érdemeltük meg, mert Harcsa Veronka (állítólag) behányt, én meg (állítólag) kiabáltam a vendégségben. Tökéletes hétvége volt, kár, hogy nem hívnak többet minket.

 

1 komment

Címkék: szerencse diszkó verekedés ponty süllő csuka hányás atomerőmű horgászat módszer paks kapás

A bejegyzés trackback címe:

https://tamadohattyu.blog.hu/api/trackback/id/tr612433968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.02.24. 18:47:17

mennyi és mekkora harcsák, te jó ég

állítólag meg tudnak nőni olyan nagyra is, hogy egy kutyát is megehetnek, pest megye egyik taván gyakoroltak a búvárok, mígnem találkoztak egy legendás harcsával a víz alatt, akkora volt, hogy azt mondták soha többet nem mennek abba a tóba