A Támadó Hattyú Sporthorgász Egylet kalandjai

Ha túl közel jön a hattyú, nem hátrálhatsz. Ne is támadj, ő úgyis fog. Nincs kiút. Inkább légy előzékeny: kerüld a hattyút. Mi nem tettük. Amatőrök vagyunk. Nagyon.

THSE élmények

Manőverslukk

2009.12.24. 04:49 Horgos Eszter

Odakint éppen havazik, a hideg és a vékony jégpáncél elválaszt minket a halaktól.  Éppen a tavalyi balatoni kalandokra gondolok és persze a balinokra.

Mindig egy manőverslukkal kezdődik. Ez a kifejezés lett körünkben a neve a minden valamilyen okkal, vagy anélkül történő snapszozásnak. Kora tavasszal, nyáron és ősszel is voltunk vitorlázni. Persze horgásztunk is. A Balaton mindig ad halat. Balint, keszegeket és törpét szoktunk fogni.

Szóval, Füredről indulunk és az első kapások a cső (Tihany) után szoktak jelentkezni, a Szárszó-Akali tengely tájékán, az északi parthoz közelebb. Rendszerellenes gondolataim rendszerint a gyenge széljárás körül kavarognak, hiszen jó szélben nem lehet vontatni. A többiek persze kisebb vihart akarnak én pedig titokban örülök annak is, ha a levegő áramlása éppen várakozáson aluli. Ha a helyzet inkább a horgászatnak kedvez, akkor előkerül a dobozból Ferike.

Ferike

Ferike (Salmo Thrill 7) wobbler létére elég régóta tagja a csapatnak. A horányi T-gát öblének akadóiból csodával határos módon megmenekült, a Balatonon pedig szinte kizárólag 1,5-2,5 csomós sebességgel vontatjuk a nyílt vizen, ahol eddig kizárólag balinok támadták meg. Jó száz méter zsinórt engedünk neki, így olyan messze dolgozik, ahol szerintünk már nem zavarja a halakat a hajó. Lehet, hogy nem is zavarja őket, de ezt mi nem tudjuk. 

A nyeletőféket éppen a sebességhez állítjuk be. Annak érdekében, hogy a zsinórt ne dolgozza meg a spiccgyűrű a fék picit mindig enged, szép lassan kattog. Ha jön a hal, akkor meg gyorsabban és a bot is elnehezül. Ilyenkor kell rávenni az aktuális kormányost, hogy vegyen vissza kicsit, állítsa szélbe a hajót, mielőtt baj lesz. Ez sajnos nem mindig sikerül. Egy alkalommal A., aki éppen kormányosként örvendett a hirtelen jött szélnek ügyet sem vetett a kérésre. A zsinór természetesen elpattant, nekem pedig tízig kellet számolnom, hogy megint mosolyogni tudjak.

A balin középkategóriás hal, őshonos a Balatonban és elég sok van belőle. Nem lesből támad, hanem mint a cápa járja a vizet küszök után kutatva. Nem gyanakvó, nem óvatos fajta, talán ezért tudjuk mi is kifogni. A húsa sajnos szálkás, fogni jó, enni nem.

A lellei balinok

Október elején balatolellei kiktötőben ért minket az este. A  ilyenkor már kevesen vitorláznak, a kikötőmester is ritkán járja körbe a területet. A legszélső vendéghelyen pihent a hajó, mi pedig megittuk a soron következő manőverslukkot. A kikötő vizének felszíne gyakorta robbant a balinok rablása nyomán, persze mi azt hittük, hogy csukák vagy kisebb harcsák vannak ott, ezért úszós,  drótelőkés-hármashorgos szerelékkel próbálkoztunk. A csali nagyobbacska élő küsz volt. Azt jól láttuk, hogy 4-5 helyen vannak visszatérő rablások, ezekre a helyekre dobáltunk. Közben persze ettünk és lecsúszott néhány manőverslukk. Halkan szólt a zene, beszélgettünk. Kapás persze nem akart lenni, az áramlás pedig el-elvitte a szereléket. Egy ideig még szorgosan dobáltam vissza a jónak vélt helyre, aztán alábbhagyott bennem a lelkesedés. Az enyém már egészen közel jött a hajóhoz, szemem sarkából azért láttam az úszó végéből kiálló világítópatront, amint alámerül.

- Bazmeg, ez elvitte! - kiáltottam, háromig számoltam és bevágtam. Ahhoz képest, hogy mekkora volt, elég hamar megadta magát. A 3,5 kilós balin az addigi legnagyobb halam volt. Na ez már hal. Elégedetten adtam át D.-nek a botot, akinek hirtelen megjött a horgászkedve, és a móló part felőli végében robbogató ragadozó kifogására indultunk. Amíg ott vártuk a kapást, a hajó végében furcsa dolgok történtek. A. úgy tűnt, fogott valamit. Kiabáltunk neki, hogy mivan, de nem jött válasz. Futva indultunk, megnézni, hogy mi is történt. Kurvanagy halat fogott. Éppen akkor emelték a fedélzetre, amikor odaértünk.

-Hű, ez süllő! ordítottam, amikor megláttam a szákba furcsán beletekeredett jószágot.

-Süllőtfogtam geci! - sikoltotta A. Persze balin volt, csak benéztem.

Gyorsan ittunk erre is egyet és tovább próbálkoztunk. Közben vidám társaság hajózott a  bőgő motorral szélsebesen kikötőbe, a sötétben kis híján beledurrantottak a kövezésbe. Vadállat részegek voltak, még olcsón megúszták, hajójukat irányba terelte egy oszlop. Mi pedig lógattunk még egy ideig, de a rablások abbamaradtak fél egy körül, így aztán hamarosan kábult álomba merültünk.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tamadohattyu.blog.hu/api/trackback/id/tr281619766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.03.08. 22:25:43

Gratula a szép balinhoz. Nem mindennapi élmény lehet egy ekkora őn megfogása. Ráadásul a Balatonon...
Remélem sok hasonló cikket fogsz még publikálni...

Tom

pecazas.blog.hu