A Támadó Hattyú Sporthorgász Egylet kalandjai

Ha túl közel jön a hattyú, nem hátrálhatsz. Ne is támadj, ő úgyis fog. Nincs kiút. Inkább légy előzékeny: kerüld a hattyút. Mi nem tettük. Amatőrök vagyunk. Nagyon.

THSE élmények

Egy rák!

2009.11.10. 07:52 Horgos Eszter

Lassan elmondhatjuk magunkról, hogy az év utolsó harmadában sem riadunk vissza a horgászattól, Dunakeszire mentünk a kavicsbányatóhoz, mert az van közel a vasútállomáshoz. D. vadászatról érkezett.

Megint nem sikerült elég korán indulnunk, mert elpofáztuk az időt, a vonat pedig nem várt. Gyerekkoromban persze 10-15 perc késés még normális volt, olyan, mint amikor a mozinál hozzáadjuk a reklámokat.

- A faszom a kurva feeder micsodádba - duzzogott A., amikor nem engedtem a horgászállást illetően, de hamar elszállt a harag. A. egyelőre nem fogadja el, hogy a feeder módszert alkalmazó horgász számára az a jó, ha a partvonallal párhuzamosan helyezi el a botot, hiszen a kapás alkalmával a spicc jelzi, hogy a hal huzigálja a zsinórt. Majd megérti, ha egyszer végre fogok valamit azzal a bottal, akkor majd kigúvad a szemük, amikor egy 5 kilkós ponty U-alakúra görbíti a botot és én kurvára boldog leszek közben. Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy mi valami szoci prominensek vagyunk, akik a médián keresztül üzengetnek egymásnak ezt gyorsan abbahagyom.

Jól voltunk lakva, a manőverslukkot már megittuk a halőrnél, és találtunk üres horgászkunyhót is, ami azért volt nagyon jó, mert ömlött az eső.

Fejlődik a rutin, sokkal gyorsabban jutottunk el a bedobásig, mint korábban és a szerelés közben sem szórtuk szét a cuccokat 3 méter sugarú körben, hogy aztán összetapossunk mindent.

Egy ideje már horgásztunk, amikor megérkezett D. Látszott rajta, hogy jót tett neki a tegnapi lövöldözés, hullottak a nyulak. A csizmáján is látszott a mészárlás, mert az egészet alvadt vér és nyúlszőr borította. Ettől még a legnagyobb lelki nyugalommal viselte.

Ősz van, eljött a ragadozók kifogásának ideje, ezért aztán élő halat tettünk a hármas horgokra, és vártuk Esox lucius (csuka) barátunkat, persze közben pontyoztunk is. D. csak pontyozott.

A partközelben nyilvánvalóan kapásom volt, A. pedig úgy döntött, hogy az úszóm mellett kell kicsapkodnia az etetőanyagot a rézdrótos kosárból. Ilyenkor válik igazán világossá, hogy nem csupán a furcsa szokásaink miatt megyünk messzebb az idegen sporttársaktól, hanem a testi épségünk megóvása érdekében is.  Felhördültem és bizonyságul, mekkora kárt okozott az akció, megmutattam neki az össze-vissza harapdált csalikárászt.

- Baaaazmeg! - mondogattuk elnyújtottan, ahogyan azt egy kilógó belű kárász láttán szokás. Valami rendesen helyben hagyta. Kis csuka lehetett, nem bírta benyelni - ebben maradtunk.

Máshova dobtam, de hasonló távolságba, és ott is hamarosan merülni kezdett az úszó. Szép lassan le, aztán úgy is maradt, de nem indult el vele. És ez így ment vagy két órán keresztül.

- Biztosan kicsi és sokáig forgatja - mondtam halkan, de D. elkezdte sorolni, hogy miért nem.

D. megunta a dolgot, mivel ő volt autóval, nekünk is hasznos volt szedni a cajgot.

- Fogtam egy rákot... geci - mondta A. amikor szárazra ért a csukázó szereléke.

Rákok szopattak minket, nem pedig kis csukák, meg nagyobb sügerek. Legközelebb nem vesszük be.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tamadohattyu.blog.hu/api/trackback/id/tr741531010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.